Eltelt a második 3 hét is, azaz a szakirodalom szerint a 6. héttel bezárólag vége van az újszülött kornak és megkezdődik a csecsemőlétünk.:)Azt hiszem az elmúlt 3 hét sem volt kevésbé izgalmas, mint az előtte lévő, csupán másfajta „meglepetéseket” rejtegetett. :)

Igazi mérföldköveket léptünk át Manókával együtt, azaz

a)      Első együtt töltött éttermi étkezésünk

A nagymama (Pamuk Mama) névnapja alkalmából sort kerítettünk az első hivatalos, közös, házon kívüli étkezésünkre. (természetesen nem Manóka evett házon kívül…) Na jó, nem mentünk túl messzire, csak a kb. 5 percre lévő Csülök étterembe (ennél közelebb nincs is étterem hozzánk). Mindenki nagyon izgult, főleg mi Apával együtt, mivel Lininek a legújabb szokása az volt, hogy mikor enni szándékoztunk (ebéd, vacsi, stb.), akkor tuti hatalmas sírásba kezdett, ami nem csak percekig tartott… ezen tapasztalatunk alapján egy aprókát rettegtünk attól, hogy ugyan az ételrendelést még nyugodtan átalussza a babakocsiban, de mire kihozzák a kajánkat elkezdi a „show-műsort”, így pár perces fülsiketítő sírás után inkább úgy döntünk, hogy elcsomagoltatjuk az ételt és megesszük otthon…. :) DE, szerencsére nem így alakult, hanem a kis angyalka angyalian viselkedett és egy pár perces nyüszit leszámítva végig aludt, sőt még egy fagyit is engedélyezett számunkra. :) (eddig a fagyira is „allergiás” volt, azaz amint megvettük a cukiban rögtön majdnem kiugrott a babakocsiból…) Szóval jól sült el a családi kiruccanás, ami azért is marad emlékezetes, mert Manóka érkezését (még a pociban, 4 hetesen) is itt ünnepeltük meg Apával, és most, Manóka 4 hetes korában (pocin kívül) is ide tértünk vissza. :) 

b)      A könyökünkig is össze tudjuk magunkat kakilni

Az első pár héten még nem volt jellemző az, hogy itt-ott a pelus  „léket” kapott a benne lévő anyagtól, így nem is igazán értettem, hogy minek is kell a gumilepedő a lepedő alá… na, most már értem. :) Valahogy művészire fejlesztette Manóka a pisi és kaki-megszökés művészetét, azaz rendszeresen előfordul, hogy napi 3-4szer öltözködünk az előbb már megnevezett foltoknak köszönhetően. Ezt a fajta „kreativitást”, már annyira jól űzi, hogy akár még a könyökünk és a vállunk is kakis lesz, így rögtönzött fürdést is szoktunk tartani a csap alatt. :) A legjobb az egészben, hogy szerencsére ezek a kis foltok nagyon nehezen jönnek ki a ruhákból (a minden foltot eltávolító mosópor ide vagy oda…), így súrolás, áztatás és egyéb trükkök árán lehet csak tőlük megszabadulni. Ebből kifolyólag a fürdőben állandó „vendég” lett az áztatós lavór, amiben mindig található egy-két pecsétes rucika. :) 

c)       Egy mérettel nagyobb pelenkát hordunk

Manóka születését megelőzően már beszereztünk egy-két csomag pelenkát, természetesen akkor még laikusan keresgéltünk a méretek között, ebből kifolyólag a 3. méretű pelusból, ami 5 kg fölött használandó, kb 170 db van itthon, míg az 1-es méretűből, ami az újszülött méret (3-5 kg) csak 1 csomaggal szereztünk be a kórházi tartózkodás idejére. A kettes méretet ki is hagytuk, hiszen minek…. :)Természetesen az elképzelésünk itt is megbukott, hiszen Manóka kb. 5 hétig hordta az 1-es méretet (Apa minden héten egyszer megpakolva érkezett haza a pelenkával), amiből kb. 7-8 csomagnyit biztos elhasználtunk (~ 250db), viszont az 5. hét végével lecseréltük az 1-es méretet (ünnepélyes keretek között, természetesen :)) , és most már 2-eset hordunk (4 -6 kg). Ebből is létszik, hogy irtózatos tempóban növünk. :) (lásd később a pontos méreteket) 

d)      Kis büfi - nagy „büfi”

Pár héttel ezelőtt még úgy kellett küzdeni egy kis „szusszanásnyi” büfiért etetés után, viszont mostanra már a nagyok is megirigyelhetik a büfizés „minőségét”. Általában már nem is kell rá olyan sokat várni, és ha valaki meghallja, eszébe nem jutna, hogy ez a hang egy ártatlan 4 kg-os babócától származik…. tuti, hogy Apára terelődne a gyanú. J

Néha előfordul, hogy kicsit túlzásba visszük az evést, ezért a „tulfolyó-szelep” is bekapcsol büfizés közben, aminek kis- vagy éppen nagy hányás lesz az eredménye. A szakirodalom által említett összes típust tudjuk produkálni, azaz: 1.) büfi; 2.) bukás; 3.) sugár hányás :) 

e)      Akár több órán keresztül is képesek vagyunk sírni

Jelentem az erősítő megérkezett, így az a kis szolid babasírás, amit az első hetekben produkáltunk, már a múlté. A mostani hangminőség és főleg erősség már sokkal jobb, ennek köszönhetően nem csak a szomszédok élvezhetik remek „szórakoztató délutánjainkat és estéinket”, hanem az utcában sokkal többen (drámaian nő a lefedettség, ami piaci versenykörülmények között, igen bámulatos lenne :) ). Sőt, ha ez nem lenne elég, akkor a egy huzamban történő sírás időintervalluma is drasztikusan terjeszkedi, azaz akár több órát átívelően is képesek vagyunk próbálgatni a hangszálainkat függetlenül attól, hogy Apa és Anya kezét-lábát töri, hogy kitalálja, hogy mi a baja Manókának. :) Az ilyen húzós és kitartó kesergésnek a végkimenetele kétféle lehet:

1.)    annyira behergeljük magunkat, hogy már aludni és enni sem tudunk a behergelődéstől, azaz egyre jobban becsavarjuk magunkat és az előbbivel egyenese arányos Apa és Anya haja is egyre „göndörebb lesz”

2.)    egyik pillanatról a másikra hirtelen csönd lesz, és mély „kómás” alvásba kerülünk, amiből szinte semmi nem ébreszt fel 1-2 órán belül. 

f)       Már nem csak álmunkban mosolygunk, hanem néha „józanul” is próbálkozunk vele

Szinte az első naptól kezdve megfigyelhető volt, hogy álmában elég sokat mosolyog Lini, az elmúlt napokban azonban úgy veszem észre, hogy akaratlagos a mosolygás éber állapotban is. Az első mosolyt 2011.08.15-16-án fedeztem fel az arcán, és mostanra már egyre gyakoribb, bár nem mindig egyszerű előidézni. :) Hanghatás természetesen még nem kíséri, ezek csak afféle szolid mosolyok. :)

Már az első pár héten is felfedeztük Apával, hogy a gitár hangja megnyugtatja Manókát, sőt az elalvásban is segít neki, ha éppen álmos. Mostanra ez egyre inkább beigazolódik, és Manóka kedvenc dalai egyértelműen a Bóbita és a Micimackó, bár a Bóbita magasan vezeti a mezőnyt. :) Egymás után akár 10-szer is el tudjuk énekelni Apával, ami azért is nagyszerű, mivel Lini születésekor még bizonytalanok voltunk a dal szövegébe, viszont mostanra ez a bizonytalanság teljesen eltűnt, sőt (akár hátrafelé is megy lassan)….. :)

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka hadak fuvoláznak,
Sáska hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe király fia, lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

Manóka zenei affinitása nem csak ez előbbi gitározásban igazolódik, hanem abban is, hogy elalváshoz, illetve elalvás után is sokszor dudorászik, ami néha annyira hangos, hogy a szobájából is simán lehallatszik. Ezt a hangot természetesen evés, büfizés, stb közben is tudja produkálni, ami mindenképpen annak a jele, hogy nyugodt és szunyára készül. Nagyon aranyos kis jelenség, meg kell zabálni közben. :)

A 4. hét végén a doktor néni is meglátogatott minket (ekkor jött vissza a szabadságról), és ismét megvizsgálta Manókát. A mostani rutin vizsgálat során megmérte a fejét, a hosszát és az általunk feljegyzett súlyát is feljegyezte. Azóta természetesen már tovább nőttünk, de csak a súly az, amit mi is fel tudunk pontosan jegyezni hétről-hétre.  A születéskori méreteihez képest máris jelentős változás figyelhető meg:

A doktor néni Manóka csípőjét is megnézte, és mivel nem találta elég rugalmasnak, ezért terpeszbetétes rugi nadrág hordását javasolta nekünk (tényleg ez a neve). Apa el is ment a patikába, hogy beszerezze eme remek nevű gumibugyit. J A dolog amúgy semmi extrát nem takar, csupán egy gumi bugyi, aminek az ülepénél egy „fél-tégla” van, ami nem engedi, hogy összezárja Linike a lábát. Kicsit féltünk, hogy ennek a hordása nem fog neki tetszeni, de szerencsére nem reklamál, ugyanúgy elvan benne… :) Természetesen az ortopédiára is el kell menni a kötelező csípőszűrésre, de oda csak szeptember közepére kaptunk időpontot, így addig hordjuk a nadrágot, és reméljük hogy ettől „gumi-csípőnk” lesz, amivel az ortopéd orvos is elégedett lesz. :) A vizsgálatok itt még nem értek véget, mert hasi és koponya UH-ra is kell mennünk, ami ugyan nem kötelező, de ajánlott egyszer bepillantani. :) Erre szeptember 1-jén fog sor kerülni, amit már Manóka és én is türelmetlenül várok :)

Ejtsünk egy pár szót a létszükségletekről és a napi fő tevékenységekről is:

1.)    Alvás

A napközbeni alvással általában semmi probléma nincs, bár délután kicsit kevesebbet alszunk, melynek köszönhetően estére nyűgösek leszünk. Az éjszakai alvások már nem ennyire „tiszták”. A 4 hét környékén tök szépen aludt Manóka éjszaka egy huzamban ~ 6 órát, aztán hirtelen újra visszaszokott a 2,5 órás ébredésekre és evésre (Apa szerint nosztalgiázik a régi időkre – 1 hetes korára). Sajnos ennek Anya nem örült annyira, így jelenleg dolgozik a projekten, hogy minél többet aludjunk ismét mind a ketten. Bármilyen egyszerűnek is tűnik egy baba „napirendjének” a kialakítása, annyira nem egyszerű, sőt… jól el vagyok vele, és néha úgy érzem, hogy a sötétben tapogatózok. :) Jelenleg most fürdés után ~ 4-5 órát alszik Manóka egyszerre, majd ezt követően 2,5-3 órát. Reméljük ez a két időintervallum egyszer majd csak összeér, és akkor jó hosszú csicsi lesz…. :) (alig várom )

Alapvetően Manóka nagyon rendes, mert ha betesszük a kiságyba, mikor már álmos, szinte azonnal magától elalszik (max cumi segítség kell néha 1-2 perce). Tényleg, a cumi… ez egy bonyolult kérdés. Eleinte azt vallottuk, hogy nem szoktatjuk rá, de ez sajnos a második 1-2 órás sírásnál megdőlt, így a szemétbe dobtuk az elveinket és elővettük a cumit (amit nem mi vettük, de Eszter volt olyan kedves, hogy hozott nekünk ajándékba… milyen jól jött :) köszi Eszter ). Jelenleg egy nyuszis és egy virágos cumink van, és mind a kettőt feltétel nélkül szereti Manóka, de csak alváshoz alkalmazzuk… őszintén szólva nagy segítség, aztán tudom… majd megküzdünk a leszoktatással, de az még odébb van, és jelenleg a mostani „túlélésre” játszunk. :)

2.)    Evés

Manóka nagyon szereti a hasát, egy kis „haspók”, ami azt jelenti, hogy rengeteget eszik és nagyon oda tud lenni, ha nem kapja meg azonnal a kaját, egy szóval „cicit azonnal”. Szerencsére tej van elég, sőt annál több, így ahogy korábban írtam már, szerencsésen elindult az anyatejleadás a központnak. Ez annyit jelent, hogy minden másnap jönnek a tejért. Napi szinten kb. 1,5 liter plusz tej van, ami elég nagy mennyiség. (a hűtőnkben már lassan nagyobb helyet foglalnak az anyatejes üvegek, mint a kaja. Természetesen csak azért, mert a kajából mindent megeszek :) )

A 3. héten sikeresen kaptam egy tejlázat, ami annyit jelent, hogy begyullad egy mirigy a mellben, melynek következtében irtózatosan fáj, másrészt 40 fokos lázzal jár igen hirtelen. Szerencsére nem kevés erőfeszítés árán kb. 1 nap alatt sikerült kigyógyulnom belőle (olyan gyorsan, mint ahogy jött), és azóta nagyon figyelek, hogy ez még egyszer nem történjen meg, mivel csak rajtam múlik. 

3.)    Pelus (azaz kaki, pisi)

Erről a témáról már ejtettünk elég szót korábban. :) 

4.)    Levegőzés

Időkorlát nélkül levegőzünk, azaz csak etetésre kell hazaérnünk, viszont Manóka mindig ráérez arra, hogy hol kell felébredni, és elkezdeni üvölteni. Ilyen helyszínek a bolt és a patika például. A legjobb az egészben, hogy ilyenkor a boltban sokan nézik és gondolják (van aki meg is jegyzi), hogy szegény gyerek miért sír… biztos éhes…. Van aki megvető pillantásokkal néz… és őszintén szólva anno (Lini előtt), én se értettem, hogyha egy gyerek sír a buszon vagy bárhol, akkor miért nem tudnak vele valamit csinálni… na, most visszakapom. :) :) 

5.)    Ébrenlét

Egyre többet vagyunk ébren, etetést követően kb. 1 órát vidáman elnézelődik a pihenőszékből Manóka. Ilyenkor nagyon aranyos, ahogy szemléli a környezetét. Ugyanazt a dolgot naponta többször is hosszú percekig tud nézni…. J A kezének továbbra sem 100%-osan ura, de egyre inkább megfigyelhető, hogy néha ő irányítja, és nem csak úgy hadonászik. Persze így is kupán veri magát néha, de ennyi még belefér :)

6.)    Fürdés

Már nem sírunk… azaz általában nem. Egyre inkább szereti a vizet, és reméljük ez így is marad,így a fürdetés miatti trauma elmarad esténként…. sebaj, helyette találtunk mást. :) fürdés nélkül is tudunk sírni. :)

Összességében Manóka egy „cukizsák”, aki szerintem mindenkit elvarázsol, aki meglátogatja. Az Apja „fülig szerelmes” belé, az Anyja meg imádja őt. :)