Az otthon töltött első percekben rádöbbentünk, hogy a frissen elkészült tetőtéri szobákban a napok óta tomboló hőség miatt olyan meleg van, hogy ennek a ~ 33 fokos hőmérsékletnek nem szeretnénk a kis Manókánkat kitenni. Ezen döntésünk eredményeképpen igen gyorsan berendezkedtünk a lentiszobában az alvás, pelenkázás és egyéb funkciók teljesítésére. Manóka ágyát nem cipeltük le, mivel szerencsénkre a babakocsi mózes része teljesen megfelelt még számára az alvásra is (itt döbbentünk rá, hogy milyen jó, hogy ezt a típusú babakocsit vettük – köszönjük Adrienne :) ).
Manóka szemmel láthatóan nem igazán fogta még fel, hogy már itthon vagyunk (pedig annyira vártuk az örömöt az arcán :) ), ugyanúgy végezte a kis„dolgait”, azaz evett, aludt és „néha” (napi 8*) megtöltötte a pelenkát.Apa és Anya eközben folyamatosan szemlélteőt, akár órákon keresztül is, illetve hallgattuk a kis álomba szendergődudorászását (ez annyira aranyos, hogy egyszerűen meg lehet zabálni közben :) ). Mind a ketten gyakoroltuk a megfogás, tartás, ringatás, nyugtatás, büfiztetés, stb. megfelelőtechnikáját, ami ekkor még igen nagy kihívást jelentett néha számunkra. :) Manóka szerencsére egész jól tűrte a bénázásunkat egyetlen egy dolog kivételével, ez pedig a fürdés volt! Már az első nap szembesültünk vele, hogy kettőnk, összesen 4 keze is kevés ahhoz, hogy ne legyünk nyakig vizesek és Manóka közben ne ordítson úgy mint, akit éppen nyúznak. Az első napokban ezek a sírások még nagyon érzékenyen érintettek mind a kettőnket, mivel amint megmukkant rögtön ugrottunk mind a ketten, hogy „úristen”, most mi a baj… szerencsére a minimális „gyakorlati idő”megszerzésével már tudtuk, hogy ennek nem midig kell így lennie, azaz a sírástól nem lesz várhatóan komolyabb baja. :) A fürdetés témára visszatérve, az első két hét esti fürdetése is hasonlóan teltek, azaz egy külső fültanú számára = „gyermek szadizás” felső fokon.A második héten Apa szerzett a kádba egy plusz tartozékot, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen Manókát végig fogni, hanem abba gyönyörűen bele lehetett fektetni, és így fürdetni – hatalmas találmány, így egy kézzel többel rendelkeztünk rögtön. :) A harmadik hét végére kezdtünk eljutni oda, hogy Manóka a fürdést már nem sírta végig, sőt néha talán még azt is lehetett mondani, hogy élvezte… de lehet, hogy ezt csak mi szerettük volna így gondolni. :)
Hazaérkezésünket követően (2011.07.10-én, vasárnap jöttünk haza), kedden és szerdán látogatóink voltak a doktor néni és a védő néni személyében. A doktor néni kész kalandnak vetette alá Manókát, az összes reflexét tüzetesen megnézte (jártunk, kúsztunk, kapaszkodtunk… ) és megállapította, hogy enyhe hasfalgyengeséget,„köldökcsonk-csúnyaságot” és csipakórt leszámítva rendben vagyunk.A hasfalgyengeséget egyelőre nem kell kezelni, mivel valószínű a szüléskor keletkezett és reméljük elmúlik magától. A köldökcsonkunk nem volt túl szép (valószínű víz érte Apa és Anya béna fürdetésének következtében :( ), így kaptunk rá egy erősebb szert és bíztunk benne, hogy minél előbb leesik, így nem kell további cécónak alávetni. A csipakórunk „csak úgy lett”, így szemcseppel próbálta a doktor néni kezelni. A fentieken túl rengetek okossággal teletömte a fejemet a doktor néni mindenféle vitaminoktól a lázcsillapításig, valamint készséggel válaszolt a kérdéseimre, amiből volt bőven. A védő néni látogatása szerencsére kíméletesebb volt, így ez nem viselt meg annyira minket. Az elkövetkező hetekben minden héten számíthatunk a doktor és védő nénire, hogy mindhárman nyugodtak lehessünk Manóka fejlődésével kapcsolatban. :)
Manóka napi programja egyelőre nem túl változatos, de legalább könnyen követhető:
- „cici”
=evés, bár ezt éjjel nappal űzni tudná, ha lehetne. Nagyon szereti a pociját és már az első napokban (a doktor néni megdöbbenésére) is dupla annyit evett, mint amennyi az elvárt. Úgy gondoljuk, hogy nem igazán érti, hogy minek egyáltalán más elfoglaltság (pelenkázás, fürdés, stb.) a „cicin” kívül, azaz hagyni kellene a fenébe a többit Ja lényeg, hogy „cici” legyen minél hamarabb és kész. Ennek igen vizuálisan is„hangot tud adni”, mivel mindkét kezét hatalmas erővel kezdi a szájába gyömöszölni nyögések és cuppogások közepette, valamint bármi kerül az arca mellé (kéz, ruha, arc, stb.), azt igen szakszerű mozdulattal megpróbálja megkóstolni. :)
Tej szerencsére van elég, sőt napi ~ 1-1,5 literrel több, ami egyelőre a hűtőben gyűlik (gondolkoztunk, hogy megcsináljuk madártejnek… de végül nem :) ), de már folyamatban van a leadás intézése, ami nem is olyan egyszerű, de remélem csak sikerül, hogy legalább máshogy hasznosuljon. Mivel ennyi tejem van, minden szoptatás után ~ 30 percben az új „hobbymnak” hódolok, azaz fejek a kis kézi mellszívómmal, amivel már elválaszthatatlanok vagyunk. :) Igazán jó mulatság, és piszok erős csuklóm lesz a végére, az tuti…. :)
- pelenkázás
az első napokban ez nagyon nem volt a kedvence Lininek, de most már kezdjük„élvezni”, legalábbis békésen (=halkan) tűrjük és jókat nézegetünk közben. A pisilést és kakilást sokszor arra az időpontra időzíti a cukipofa, amikor is pár másodperce lekerül róla a pelus és a tiszta még nem kerül föl, ezzel igen„muris” jeleneteket okozva. A rekord kb. 2m-es „sugárkaki” volt eddig, ami engem is meglepett, de az ágyon fekvő Apát még jobban, mivel rendesen eltalálta. :)
- alvás
szerencsére alvás téren sincsenek komoly gondok, bár az utóbbi időben inkább nézelődünk evés után, mint alszunk, persze ennek meg is lesz a következménye, mivel pár órán belül nagyon nyűgösek leszünk (mind a ketten), így a következőetetéshez szinte alig van erőnk. A 3. hét végére azt vettem észre, hogy egyre ütemezettebbek az etetési időpontok, azaz kezdi kialakítani saját magának a kis ritmusát. Az esti fürdetést követően (20:00) éjszaka is 2* eszünk még, de reményeim szerint (nagyon bízom benne :) ) ez idővel majd ritkulni fog. Elalvásra többféle technikával rendelkezik Lini-baba:
- büfizés közben vagy előtt vagy után vagy helyett a vállon mély álomba szenderül;
- evés után a pihenőszékben nézelődik és egyszer csak belebóbiskol;
- némi ringatás, popsirázás eredményeképpen végre elaszik;
- nem akar elaludni, pedig már láthatóan nagyon álmos, így betesszük a kiságyába, ahol ~ 5-10 perces nyünyörgés után feladja és elalszik.
- cumit kap a szájába, amit igen vehemensen kezd el szívni, majd kicsit még sajnáltatja magát, mikor rájön, hogy ebből nem jön semmi, de ezt követően pár perc múlva már horkol és ezt követően a cumi is kikerül a szájából;
- gitározással és énekléssel egybekötött gálaest után (szervezve by Apa és Anya) megnyugszik és elszundikál
- mandukába kerül (ez egy babhordozó, amit magamra kötök), és miközben én teszek-veszek (mosogatok, teregetek, reggelizek, stb.) ő elalszik
- nem akar elaludni…. :) így a következő etetésig szórakoztatjuk egymást
- Sétálás
Az első sétánkra a doktor néni engedélyével 2 hetesen kerülhetett volna sor, de mi megszegtük a szabályt és már 12 naposan kimentünk egy picit. Az elsőalkalommal ~ 10 perces sétát ejtettünk meg, ami alatt az utca végéig se értünk el (na jó, majdnem elértünk…), viszont mindannyian nagyon élveztük :) főleg Manóka, aki végig aludt. :) Az elkövetkező sétáinkat mindig +5-10 perces időtartalommal növeltük, így 3 hetesen már el tudunk menni együtt bevásárolni is, ami hatalmas mérföldkőnek számított. A nagyobb hupliknál Manóka még egy kicsit meglepődik, viszont egyre inkább kezdi élvezni azt, hogy zötyög alatta a kocsi.
- NézelődésAz első pár héten még nem igazán volt kíváncsi a környezetére Lini, viszont a 3. héttől kezdve észrevehetően megnéz dolgokat, de úgy jó alaposan (~ 5-10percig is el tud egy dolgot nézni). Kommentálni még nem kommentálja az eseményeket, de a száját kinyitja, így valószínű teljesen lenyűgözi, amit lát, legyen az bármi. :)
- Fürdés
A fürdésről korábban már ejtettem pár szót, így erről csak annyit, hogy„csináljuk”, na jó, volt már hogy nem kádban, hanem csap alatt, de tiszták vagyunk minden este és ez a lényeg. :) Ja, és bízunk benne, hogy idővel ez az elfoglaltság mindannyiunk számára kellemesebb élmény lesz :) Plusz infó: Manóka „véleménye” szerint isteni íze van a fürdőkenőcsnek… :)
Utolsó kommentek