Manóka története

Az előző fejezet óta eltelt egy kis idő, így azóta nagy változásokon ment keresztül kicsi babánk élete. Sajnos gyakoribb írás esetében sem lehetne leírni és átadni így azt a fejlődést és „csodát”, amivel nap mint nap szembesülünk Lini baba fejlődését illetően. A figyelme, a kis elméje és kíváncsisága egyre nagyobb és ezáltal egyre meglepőbb dolgokra képes. Csodálatos dolog azt látni, hogy az az újszülött kis baba, aki 5 hónappal ezelőtt magatehetetlenül evett és aludt csupán ezalatt a rövid idő alatt hova tud eljutni és mennyi infót, tudást képes elraktározni a kis fejében. Számomra a születés eddig is az élet egy csodája volt, de most már saját tapasztalatom alapján látom, hogy ez a csoda a születéssel nem ért véget koránt sem! :)

Az eltelt közel 5 hónap tanulsága az, hogy az elején nem szabad elkeseredni, mikor egy-két dolog nehezebben megy, illetve az, hogy némely nap egy örökkévalóságnak tűnik, sőt a napok, mint olyan el is tűnnek az állandó etetés-altatás körforgásában, de ez nem tart örökké. :) Az első hetekben azt gondolja az ember, hogy „atya ég”, azt se tudom mit kezdjek ezzel a gyerekkel, azonban nem kell sok idő ahhoz, hogy kialakuljon az összhang és az ilyenfajta kételyek szinte teljesen eltűnnek és a magabiztosság egyre inkább visszatér. Természetesen ehhez az egész folyamathoz kell egy „Baba”, egy „Apa” és egy „Anya” is, valamint a családtagok szerető gyűrűje is. A MI BABÁNK véleményem szerint a világ egyik legrendesebb, ha nem a LEGrendesebb babája, mivel tündér módjára alkalmazkodik a környezetéhez és általában úgy „üzemel”, ahogy az a „nagy könyvben” meg van írva. Ezt a fajta áldást nem tudom, hogy minek köszönhetjük, de bárkinek is lehet és nagyon köszönöm! :)

Esték és éjszakák

A 3. hónap végével szerencsére eljutottunk odáig, hogy már nincs éjszakai evés, sőt az esti hisztik is megszűntek. Valószínű ez annak köszönhető, hogy estére már nem fárad el annyira Lini, így nem szükséges lejátszanunk kötelező jelleggel a „húúú de fáradt vagyok és nem tudok mit kezdeni magammal” műsort. Ez irtó jó érzés volt, mivel egy ~ 1 órán keresztül tartó csecsemő ordítás olyan szinten padlóra küldi az embert, hogy ezt követően csak az „ágynyugalom” jöhet szóba. Az esti elalvások is többé-kevésbe gördülékenyen mennek, kb. este 8 körül van az utolsó etetés, majd ezt követően kezdődik az édes álom, ami kb. reggel 7 óráig tart. Szerintem ez a 11 órás alvás egy 4-5 hónapos csecsemőtől igen nagy teljesítmény, aminek Apa és Anya is nagyon örülnek. :) Éjszaka természetesen párszor még van riasztás, de egy kis simi és cumi csodákra képes. :)

Természetesen nem kell mondani, hogy napirend ide vagy oda, de mivel Manóka sem egy robot, így vannak napok, mikor teljesen keresztülhúzza az addig megszokott rendszerét. Valószínű ilyenkor valami zavarja, akár egy kis has fájdalom (mert pl. Anya valami olyat evett, amivel ő nem szimpatizál), vagy valamilyen front, holdciklus, amire az babák irtó érzékenyek és napokra meg tudja kavarni őket.

Új barátnők

A csajokkal töltött közös séták igazán nagyszerűek, sőt új taggal bővült a csapat, aki szintén kislány, így ez már egy „nőegylet” marad. :) Az új barátnőnk neve Bella és 2 hónappal fiatalabb Lininél, anyukája pedig Gyöngyi, aki napra pontosan ugyanakkor született mint én. Véletlenek biztos nincsenek… :)

A napi sétáink 1,5 órásak általában, ami a közel 0 fokos hidegben bőven elég mind a kettőnknek. :) Lini babát 5 réteg ruha, egy bundazsák, valamint egy jó meleg takaró óvja meg a hidegtől. Egyetlen testrésze, ami jó piros lesz a hidegtől mindig, az a pici nózija. :) Az elmúlt napokban újabb mérföldkőhöz érkeztünk, mivel lecseréltük a babakocsi babhordózóját a már „nagy-lányos” sport részre, amiben Manóka most már jól el tud terpeszkedni. :) A képen Csengével látható szaloncukor „evés” közben egy borús téli napon a jól megszokott séta helyett. :)

Első kacaj

A mosolygások egyre gyakoribbak lettek az elmúlt hónapokban, sőt mostanra szinte mást se csinál Manóka, ha ránéz az ember, csak mosolyog. :) Mondani sem kell, hogy Apa a favorit ilyen téren, mivel Apa csak egy pillantást vet a Lini babára (meg se kell szólalnia), és Manóka szája máris fülig ér.

Körülbelül a 3. hónap végéig hang nem kísérte a fültől fülig érő mosolyokat, de erre sem kellett sokat várni. Az első kacagást Nagyanyó haja (alias Heni anyukája) váltotta ki, ami Lini baba szerint annyira vicces, hogy több percig is elkacag rajta. (Gondolom most mindenkinek elszabadult a fantáziája, hogy atya ég, milyen lehet Nagyanyó haja…. de megnyugtatok mindenkit, hogy nem lila-citromsárga „kakastaréj” frizuráról van szó, hanem egy egyszerű hosszú hajról…. ) Igen-igen, néha elcsodálkozik az ember, hogy mik tudnak egy babából felhőtlen kacagást kiváltani, mivel számunkra ezek olyan megszokott és természetes dolog, de nekik ezek mind újak és mindig van egy-egy kedvenc, amin percekig képesek nevetni. Mondanom sem kell, hogy ez első, ominózus kacagás után (aminek csak Anya és Nagyanyó volt fültanúja) Apa és Anya napokig a nyakát törte szinte, hogy kacagásra bírja Manókát, de a kis husi csak nézett kis a fejéből, hogy mi a fenét ugrálnak ezek itt előttem… és persze nem nevetett. Apa már lassan kezdett kételkedni, hogy tényleg megtörtént ez a dolog, de aztán csak sikerült nevezésre bírnunk… :) (a jó munkához idő kell…)! Ezzel egy időben új kedvenc dala lett Lini babának, melyet Apa előadásában díjaz a legjobban, de ínséges időkben Anyával is beéri….

Természetesen megpróbáltuk videóra venni a nevetést:

• http://youtu.be/rnV_4NEWLqw (az egyik kedvenc játéka a repülőzés, ami a súlyának növekedésével egyre izgalmasabb játék Anyának és Apának…)
• http://youtu.be/6NmuBLFG1t8 (tudjuk, hogy akár lemezszerződést is köthetnénk a tökéletes hangunkkal, melyért ezúton is elnézést… :) még csiszolatlan gyémántok vagyunk)

Akinek esetleg nem ismerős a „Mert a nyusz, mert a nyusz, mert a nyuszi az úr…”, annak íme egy kis segítség: (Lini baba új  kedvenc dala)

Vacak a hetedik testvér egyik betétdala- „Mert a nyusz, mert a nyusz…..” : (www.youtube.com/watch?v=wbPS25pgG9o)

Kezek használata, rágcsálás, fogak(?)

Lini baba a kezecskéit mostanra már szinte tökéletesen használja, mindenért nyúl és természetesen azonnal a szájában kötnek ki a dolgok, mivel „ebben a mai világban már csak kóstolás alapján ítélheti meg a dolgot az ember… „:) A kezei mozgása egyre finomabb, és a napokban már nem csak a játékai után érdeklődik, hanem Apa és Anya arca után is. Nagyon finoman tapogatja le a kezecskéivel az ember arcát és természetesen a szemgolyók is érdeklik, azonban annak tapogatása már nem olyan kellemes a fogadó fél részéről… :)

Természetesen az egyik legjobb rágcsálnivalók a kis kezei, sőt ha alkalma nyílik rá, akkor Anya ujjait is kölcsönbe veszi egy kis „ínyvakarás” érdekében. :) Azt gondolja az ember, hogy fogak nélkül még nem tud harapni a baba, de ez óriási tévedés, nagyon keményem rá tud harapni az ember ujjára és egyéb dolgokra is, amit most inkább nem részletezek…. :)

A rágcsálással együtt jár az „ipari” mennyiségű nyál termelése is, ami sokszor a földön, ruhán vagy egyéb helyeken áll tócsában. A nyál mellett a nyálbuborékok fújása is mindennapos dolog, amit egyelőre kedvességként fogunk fel Lini baba részéről. :) Ez előbbi tűnetek alapján joggal gondoltuk mi is, hogy jön a foga, sőt az elmúlt időben nyűgösebb is volt a kelleténél. Napokig egész nap hümmögő hangokat hallatott, ami az első 30 percben még aranyos, de utána… „hmmmmm….. hmmmmm….. hmmmmm…… hmmmmmmmmm……. hmmmm…… hmmmmm….”! Ezért anya beszerzett Manókának egy fogzást könnyítő zselét, ami a kamilla mellett egy kis jótékony lidokaint is tartalmaz. Az íze egyértelműen tetszik Lininek és bízunk benne, hogy hatása is van. A múlt héten azt gondoltunk, hogy a jobb alsó szemfoga kibújt, mivel kemény, hófehér dolog jelent meg ott a szájában, azonban a ő doktornéni szakértő véleménye miatt az csak egy ínygumó, aminek okáról és egyáltalán mikéntjéről többet nem tudok mondani. A fogzási sorrend elméletileg a következőképpen alakul a tankönyvek szerint:

 Így összegezve jelenleg még fogunk nincs csak egy ínygumónk, ami fognak tűnik…. :)

Beszélgetés – Éneklés

A hónapok előrehaladtával Manóka kommunikációja már nem csak a sírásra koncentrálódott, hanem egyre több hangot próbál meg kiejteni hatalmas nagy erőfeszítések árán és nagyon aranyos gesztikulációval kísérve. Most mert nem csak „baba szavakat”, hanem többszörösen összetett mondatokat is képes kiejteni. Egy ilyen, nagyon komoly beszélgetésünket sikerült videóra vennem:

http://youtu.be/wP5RKml0nf4

A hangja leginkább önmagának tetszik, így olyan hangosan és beleéléssel tud most már beszélgetni, hogy rádiót hallgatni vagy TV-t nézni sem lehet ilyenkor mellette. Ha pedig megfelelő beszélgetőpartnerre talál, akkor nem is lesz vége jó pár percig a mende-mondának…. :)

Bölcsödei beiratkozás

Igen-igen, erre a dologra is sort kerítettünk, mivel ha muszáj és a sors úgy kívánja 2012 szeptemberében már Manóka bölcsibe megy. Ehhez azonban egy évvel korábban fel kell iratkozni a várólistára, és ha szerencsés az ember, akkor a várólistás sorszáma nem haladja meg azt a gyerkőcszámot, aki az adott évben oviba megy az érintett bölcsiből. Mi jelenleg a 30. várakozók vagyunk, így a bölcsöde 70 bájából legalább 30-nak oviba kellene menni, hogy beleférjünk a keretbe. A bölcsödét csak szeptemberi kezdéssel lehet elkezdeni, azaz év közben nincs lehetőség erre. A bölcsi helyileg az első keresztutcában van, ami az utcánkból nyílik, így kb. 3 perc alatt megközelíthető gyalog és a neve Labdarúgó bölcsi, mivel a Labdarúgó utcában van. Voltunk már látogatáson is, hogy egyáltalán megnézzük szimpatikus-e a hely, és azt kell hogy mondjam, hogy nagyon barátságos és otthonos. Eleve nem nagy bölcsi, így nincs tömegnyomor, illetve látszik, hogy nagyon figyelnek a gyerekekre. A bölcsinek van saját sószobája sóhomokozóval, ahova minden nap ½ órára beviszik a gyerekeket annak érdekében, hogy a légúti fertőzéseket minimalizálják.

Természetesen amennyiben nem lesz muszáj csak 2013 szeptemberében megy Manóka bölcsibe és addig Anya társaságát élvezheti. :) Jelenleg a legkisebb gyerek a bölcsibe 1,5 éves, így nem szeretnénk ezt a „rekordot” mi megdönteni.

Tanuljunk együtt…. :)

Páran biztos tudjátok, hogy tavaly elkezdtem egy MSC képzést, aminek az 1. évet sikerült befejeznem Lini baba érkezése előtt, így az utolsó egy év még hátra van. Úgy döntött a családi kupaktanács (tanácstagok: Anya és Apa), hogy egyszerűbb, ha még most fejezem be a sulit, amíg Manóka kicsi, mivel utána, vagy munka mellett még nehezebb lesz. Ráadásul a bizonytalan munkaerő-piaci helyzet miatt talán ezzel a plusz végzettséggel kicsit egyszerűbb lesz újra munkába állni. A képzés levelező, így csak két hetente lenne jelenésem pénteken és szombaton, azonban az előző félévben a idei tárgyak egy jó részét előbb megcsináltam, így jelenleg csak „csökkentett műszakban” kell teljesíteni,ami azt jelenti hogy szombaton délelőttönként vagyok csak suliban kéthetente, mivel a péntekeket „ellógom”… :) Ez összesen 5 szombatot jelentett, amely időre szakértő és” fél-hivatásos” bébiszitterek , azaz Nagyanyó és Apa vigyáztak felválta Linire. Nagyanyó segítsége nagyon sokat jelentett, mivel Apa szombatonként szintén suliba jár, így a szombati felügyelet kicsit problémás lett volna számunkra. Szerencsére Lini baba az első 4 alkalmat nagyon derekasan tűrte, természetesen Anya hagyott itt „hidegélelmet”, így a pocakja sem maradt üresen. :) Na de, csak hogy nehogy elbízzuk magunkat az utolsó hétre kivetkőzött magából és elhatározta, hogy már pedig neki a cumisüveg nem kell… inkább éhségsztrájkba és ordítás általi nyomásgyakorlásba kezd… :) Ennek következtében 6 órán keresztül „cici nélkül maradt”, azonban a nagy ordításban úgy kifáradt, hogy ennek egy jó részét alvással töltötte. Jelenleg szerencsére az óralátogatásnak vége, így most már csak a vizsgák maradtak. A következő félév kezdésére (~ február eleje) meg megpróbálunk a hozzátáplálással olyan szintre eljutni, hogy ne csak Anya cicijére legyünk 100%-ig utalva. :)

Mivel az első két vizsgámra már fel kellett készülnöm, így Manóka igen mélyre ható alapozást kapott a vezetői számvitel, kontrolling és üzleti tanácsadás témaköreiből. A szóbeli meghallgatás alapján ő biztos átengedett volna a vizsgán, mivel nagyon türelmes és figyelmes hallgatóságnak bizonyult…. aztán valószínű magában azt gondolta: „…. csak tudnám mi az ördögről hadovál itt nekem az Anya…. ezt nekem vajon érteni kellene?.... „ :)

Első laptopom

Úgy gondoltuk, hogy Manóka meg eljutott arra az érettségi szintre, hogy saját számítógépet kapjon… végül is ez a XXI. század… haladni kell a korral és azt mondják „nem lehet elég korán elkezdeni..:”! Ez előbbiek okán vettünk a kis Lini babának egy saját laptopot, ami természetesen baba-laptop azok megnyugtatására, akik már frászt kaptak. :)

A kis kütyü 6 hónapos kórtól 3 éves korig használható, szép színes és nagyon okos, mivel megtanítja a színeket, számokat, az ABC-t, a geometriai alakzatokat és angolul is tanít a számok erejéig. Ezen kívül sokat énekel és közben szépen villog is a piros lámpáival… szóval, szó mi szó, pont babáknak való…. :) Jelenleg a babóca még nem használja ki az összes funkcióját, de ha Anya nyomkodja neki, azt nagyon élvezi. :)

Méretek

Lini baba fejlődése üteme szépen halad, ahogy azt a mellékelt táblázatból is látszik. a hurkák száma még nem gyarapodott, jelenleg is egyetlen egy található a kis combiján, viszont egyre inkább formásabb és kerekebb baba alakja van Manókának. :)

A ruhák is illeszkednek a méreteinkhez, azaz jelenleg a 62-es méretet kezdjük leváltani a 68-as kollekcióra, valamint a 2-es peluson is továbbléptünk és jelenleg a kényelmes 3-as méretet viseli a Husi.

Oltások

Az oltásokkal szépen haladunk, ez idáig minden 2. héten kaptunk oltást, mostanra viszont már csak egy maradt, amit csak januárban kapunk meg, így Manóka szitára szurkált combija most már a regenerálódás útjára léphet. :)

Táblázatosan szemléltetve, jelenleg így állunk:

 Első kóstolás

Manóka az 5. hónaphoz közeledve már elég nagy lány ahhoz, hogy elkezdjen a tejci mellett egyéb finomságokat is enni. Elsőként az almalevet próbáltuk ki, ami az első pár alkalommal nem kevés fintorgásra adott okot, mivel az anyatej sokkal édesebb nála. Ezt követte az almapüré, aminek a püré állaga elég furcsa Lini babának, és inkább a száján kívül köt ki a nagyja és nem a gyomrában. A következő állomás a sütőtöklé volt, ami véleményem szerint jobban elnyerte a tetszését, mint az almalé, majd a mai nappal eljutottunk a sütőtöklével higított almapüréhez. Gondolom, most a legtöbbeteknek összefutott a nyál a szájában és azonnal rohantok a legközelebbi zöldségeshez… :)

A napokban rájöttem, hogy az etetésekhez a partedli kevés, mivel ha egyszer Manóka kezei beindulnak, akkor még a háta közepe is olyan lesz. Réka barátnőm tanácsára beszerzünk majd Lininek egy esőkabát szerű etetőkabátot, amiben már mindannyian biztonságban érezhetjük magunkat…. :)

Szeretjük a shoppingolást

A heti bevásárlásokat Dédinek köszönhetően autóval tudjuk megejteni, így sokkal egyszerűbb és gyorsabb a zsákmány hazaszállítása.(Ezutón is köszönjük Neked Dédi, azaz alias Nagyanyó anyukája. Tudom…. tudom, most már kezd mindenki belezavarodni ebbe a családfába :) ) Általában valamelyik délután kerítünk sort heti shoppingra Réka barátnőmmel együtt, ahova természetesen Manóka is elkísér engem. Lini baba mindig hatalmas türelemmel és érdeklődéssel követi nyomon a bevásárlást a bevásárlókosárból, amit szinte teljesen elfoglal a babahordozója. Ez amúgy nagyon jó trükk a „túlvásárlás” ellen, mivel a bevásárlókosárba így szinte semmit nem tudok pakolni, csak a legszükségesebb, azaz a listán szereplő dolgokat. :) Így Manóka nem csak bohóccá nevel minket, de takarékoskodik is helyettünk. :)

„Úszkálunk… nem ülünk ma lóra…” J

Úgy gondoltuk, hogy Manóka korát is figyelembe véve itt az idő egy kis testmozgásnak a Husi számára, azonban mivel a mozgáskoordinációja még nem a legtökéletesebb, így az úszás mellett döntöttünk… :) Manapság amúgy is nagy népszerűségnek örvend a babaúszás, így mi is ellátogattunk Rékával és Csengével együtt egy ilyen tuti helyre. Kicsit tartottam a dologtól, mivel az esti fürdetések alkalmával ha egy kis víz is éri Lini fejét, szinte pánikrohamot kap, és veszett módjára kezd el kapálózni.  Szerencsére azonban kellemes meglepetés ért az úszás során, mivel nagyon tetszett neki a közös lubickolás és hatalmas érdeklődéssel követte nyomon az elvégzendő feladatokat. Víz alá, így első alkalommal még nem merültünk, azonban kaptunk jó pár pohár vizet a Babóca fejére annak érdekében, hogy a búvárreflexét még tovább fejlesszük. Úszkálós kép még nem készült, de ami késik az nem múlik, így ennek híján egy gyönyörű fürdőrucis képpel készültünk. :)

******************************************

Télapó alkalmából a következő képpel szeretnénk mindenkinek nagyon boldog mikulást kívánni! :)